A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A Portfolio.hu gazdasági portálon hat elemzés foglalja össze a csaknem egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit.
1. Baráth Etele: Húsz éve az Európai Unióban
A rendszerváltoztatás 20 évvel azelőtt kezdődött, hogy beléptünk az Európai Unióba, és a mai napig tart. 40 évnek, két nemzedéknek, aktív együttélésben mintegy hat generáció akaratának elégnek kellett volna lenni ahhoz, hogy a Vitányi Iván szociológus tudós által többször megfogalmazott „félfeudális” ország, amelyik Európa félperifériáján történelmi győzelmet aratott, kilépjen végre „kompország” mivoltából, és világos stratégiával megkezdje felzárkózását Európához. Hát, nem biztos, hogy ez sikerült. Még most sem.
2. Heil Péter: Az Európai Unió a bővítés csapdájában
Az EU a folyamatos expanzió állapotában van, amit nemigen lehet másként értékelni, mint hogy az európai integráció modellje továbbra is sikeres és vonzó a szomszédok számára. Ez persze nem jelenti azt, hogy a bővítés zökkenő- és ellentmondásmentes lenne. Egyrészt, voltak már távozók is. 1982-ben az EU-tag Dániához tartozó Grönland, 2016-ban pedig Nagy-Britannia döntött az EK, illetve az EU elhagyása mellett. Norvégia és Izland sokáig kacérkodott a tagsággal, de végül az ellen döntött.
3. Nagy Katalin: Az uniós foglalkoztatás- és szociálpolitika elmúlt 20 éve
A 2000-es évek közepétől lelassuló szociális jogalkotást a résztvevői létszám bővülésénél is erősebben befolyásolhatta a tagállamok politikai összetételének konzervatív fordulata. A globalizáció nyomására előtérbe kerültek a tagállami sokféleségre reflektáló, komplex, sok tényezős, sok szereplős, főként puha eszközökkel operáló stratégiai programok, amelyek a versenyképesség javítása célja mellett, a kapcsolódó környezeti, foglalkoztatási és szociális problémákra is koordinált választ kívántak adni. Ilyen volt a globalizáció kihívásaira választ ígérő Lisszaboni Stratégia.
4. Csutora Mária: Magyarország és a fenntarthatóság: milyen messzire jutottunk az elmúlt 20 évben?
A fenntarthatóságra is igaz az, mint minden másra, hogy élesebben látjuk az előttünk torlódó problémákat, mint azokat, amelyeket magunk mögött hagytunk. Amikor visszatekintünk a húsz évvel ezelőtti Magyarországra, döbbenünk rá azon változásokra, amelyek ez idő alatt végbementek.
5. Kozma Miklós - Babarczy Balázs: Csak az időszerű trendekhez illeszkedő, de stratégiai szemléletű iparpolitika lehet eredményes
A 2008-as világgazdasági válságra adott közpolitikai válaszok során az állam gazdasági szerepe a nyugati világban általánosságban megnövekedett. A válságkezelés során egyes vállalatok jelentős állami támogatására vagy éppen államosítására is sor került. Mindez találkozott a fejlesztő állam koncepcióját képviselő ázsiai országok jelentette fokozódó kihívással. Magyarország elmúlt évtizedekbeli iparpolitikája is illeszkedett ebbe a trendbe, a feldolgozóipar, mindenekelőtt a járműgyártás kiemelt támogatásával.
6. Kozák Tamás - Soós Gabriella: Erős nyomás nehezedik a kiskereskedőkre – a szektor kihívásai az Európai Unióban
Ma az egész Európai Unióban a kereskedők arra törekednek, hogy versenyképesek maradjanak, nehéz egyensúlyt tartva a zöld és digitális átalakulásba való beruházás szükségessége és a jelenlegi inflációs környezetben a fogyasztók számára alacsony árak garantálása között.
